A blog és Twitter a szuper páros című korábbi bejegyzésben említettem, hogy mennyi ismerőshöz, baráthoz tudod egyszerűen eljuttatni a hírét az új blog bejegyzésednek, ha a blogot automatizmuson keresztül összekötöd a Twitterrel.
OK, összekapcsoltam őket. És most?
Most, hogy már megízlelted a Twitter használatából származó látogató szám növekedést, elmesélem, hogy én miért NEM kötöm össze a két rendszert automatikusan.
Hogy van ez, kedves Ottó? Vizet prédikálunk és bort iszunk?
A korábbi bejegyzés célja az volt, hogy miután láttam, hogy a blog olvasói kevesen vannak jelen a Twitteren, valamilyen egyszerű, idő kímélő módon rávegyelek benneteket, hogy tovább lépjetek a blog használat után a tartalom terjesztés, az olvasóitokkal való kapcsolattartás újabb lépcsőjére.
Ezt a célt kiválóan szolgálta a két kommunikációs csatorna automatikus összekapcsolása.
Ne szórakozz! Kapcsoljuk össze vagy sem?
Most sem mondok mást, mint hogy a kettő között a kapcsolatnak igen is helye van, viszont az automatizmusról lebeszélnélek, mindjárt mondom, hogy miért.
Mennyit nyertél vele időben? Maximum egy percet, hiszen ennél nem tart tovább, ha a bejegyzés megírása után bejelentkezel a Twitterre, majd a bejegyzés címét, hivatkozását beleteszed egy tweetbe, és már mehet is.
Másol, beilleszt, kétszer, és készen vagy.
Éppen itt a bökkenő
A gond az, hogy általában eltérő a célja a blog bejegyzés címe és a tweet szövege használatának.
Az előbbit tipikusan úgy írunk meg, hogy érdekes, a cikk tartalmára jellemző legyen, de méginkább az lebeg a szemünk előtt, hogy a keresőkben rátaláljanak, ehhez pedig jól választott kereső kifejezésre kell optimalizálni, különben a kutya sem találja meg.
Ezzel szemben a tweet szövege?
Ott arra kell törekedni, hogy a barátaid, követőid, ha olvassák, akkor rákattintsanak a mellette lévő linkre, különben nem jutnak a blogodra. Akkor meg minek írtad?
A két szöveg ennek megfelelően jobbára különbözik egymástól, hogy mindkettő betölthesse funkcióját. Az automatikus összekapcsolás, változatlan formában való használat viszont éppen ez ellen hat.
Tehát, mit tanácsolsz?
Szüntesd meg az automatizmust, akár wordpress pluginnel, akár twitterfeed-del, akár máshogy oldottad meg, és ha kész a blog bejegyzés, irány a Twitter, bele a link, és gondolkodj 30 másodpercet.
Ennyi általában elég, egy olyan szöveg kitalálásához, ami eladja a kattintást, ráveszi az olvasót a link mögötti tartalom olvasására.
Van valami bizonyíték rá, hogy érdemes ezzel vesződni?
Igen, ismersz, tesztelés nélkül nem traktálnálak mindezzel. Nézzünk egy mai esetet.
Egy blog bejegyzés címe, amit reggel olvastam: a kávé és az élet.
A Twitteren a képen alul olvasható szöveget írtam róla:
A két szöveg jól láthatóan különbözik egymástól, olyannyira, hogy a tweet-ben se kávé, se élet.
Az igazi kérdés az, hogy vajon mennyien kattintottak át, és mernnyire örültek neki, hogy ők is elolvasták? Jelenleg 110-n követnek a Twitteren, a linkre pedig 66-an kattintottak rá, ami kiemelkedően jó arány. Mindemellett többen nem csak rákattintottak, hanem tovább is ajánlották, így juthatott el további olvasókhoz.
A javaslatom, hogy ha blogolsz, ne automatikusan küldd tovább a bejegyzés címét és hivatkozását a Twitterre, hanem mindig gondolkodj, és megfelelően válaszd meg, hogy mit írsz a Twitteren.
Profit Riport - Hogyan teheted Facebook oldalad widgetjét blogodba
Olvasd el ezt is:
